|
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze fáj nekem,
Ugy muljon el most hangtalan
A csókos alkony. Daltalan.
A dal szivemig most nem ér.
Az ingem tája csupa vér
És csupa seb és kín és folt...
A szerelem most vak és holt.
De mondd e szót ki: temető...
Ő a leghívebb szerető,
A keze lágy és hűs selyem.
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
|
