|
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze fáj nekem,
Ugy muljon el most hangtalan
A csókos alkony. Daltalan.
A dal szivemig most nem ér.
Az ingem tája csupa vér
És csupa seb és kín és folt...
A szerelem most vak és holt.
De mondd e szót ki: temető...
Ő a leghívebb szerető,
A keze lágy és hűs selyem.
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmat...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
|
