|
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem szeretlek.
Esküszöm, hogy véled eggyütt
a' Leányi tsalfa Nemnek
szépeit mind gyűlölöm.
Gyűlölöm, mert mind hitetlen,
véled együtt állhatatlan,
mint a' lepke, melly az eggyik
szögfüről a' másikára
hízelkedve szálldogál.
Esküszöm tenéked, Laura!
a' szerelmek' Asszonyára,
kis Fiának hő tegzére,
szép szemedre, szép ortzádra,
hogy - hamissan esküszöm.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Ányós
Nappal nem tudlak siratni,
Akkor minden vád...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Rólad beszélek mindig
A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
|
