|
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, veres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|
