|
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, veres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
|
