|
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, veres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
|
