|
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, veres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
|
