|
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad nyújt'nám árva-két kezem:
a hosszú útra eljönnél velem?
Amerre én megyek,
a róna arra nem dalolva vár:
ott már az ősz varázsa megjelent,
és a kacagást letarolta már.
Mert ott az út köd-óceánba vész,
s eretnek-váddal vár a Golgotán,
s ki arra tér: végső szív-dobbanásig
tűz bélyeget visel a homlokán.
S vajon, ha egyszer hajt a Sorsom:
harcolni vérvirágos tengeren,
szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?
S vajon, ha majd megismered az utat,
s döbbenve látod: mennyi, mennyi vész;
utatlan végtelenbe elkísérsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
|
