|
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.
Most ezt faragta: kis szonett, setét
Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
Szerelmem holt, virágos tetemét.
Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.
Ágyad szélén vigyázva üljenek,
Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,
S csendeskén sírjanak a halk rímek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
|
