|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
