|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Feleség
Egyenes úton gördül életem ...
Hogy innom...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
|
