|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
|
