|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
