|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
|
