Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mitosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esthajnalcsillag Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Szerelem Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Ültünk együtt Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Ha azt hallod majd... Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Virágnak mondanálak Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|