|
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mitosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
|
