|
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mitosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
|
