|
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mitosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|
