|
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
|
