|
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
|
