Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Évfordulón Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Nacámhoz Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse... Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Epilóg Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|