|
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
|
