Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nacámhoz Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Nehéz útról jön ő és öreg már Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Azokon a szép kék hegyeken túl zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Nyújtsd karodat Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
|