Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Midőn rám leltél Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» A te melegséged Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Szerelmünk éneke Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Esthajnalcsillag Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
|