Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint kisgyermek Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Magammal cipelem a szívedet Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Feleségek felesége Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Szerelem Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse... Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» köszönöm köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Mikor itt vagy Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Azokon a szép kék hegyeken túl zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
|