|
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
|
