|
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
|
