|
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleség
Egyenes úton gördül életem ...
Hogy innom...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
|
