|
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
|
