|
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb álmom megtagadtam,
s elmondanak mindennek, rossznak,
csak mosolyogj, mert jól tudod, hogy
az, aki voltam, az maradtam
.
Följajdul a lomb is a szélben,
virágain vad keserüség,
de gyökere feszül a mélyben,
így kötöz engem kezem-lábam,
szívemet így fogja a hűség
Ha elmennék messzire, s onnan
nem írnék, csak egy levelet sem,
s mondanák, hogy látod a hűtlen,
vágj szavukba csendesen, és
mosolyogj, te jól ismersz engem.
S utam véget érne, és a tenger
torlódva összecsap felettem,
s koromba fúlt napom kilobban,
úgy emlegess kérlek, ki egykor
tágra nyitott szemedben tükröződtem.
Te láttál engem, s jól tudod, hogy
milyen nehéz ragyogás vár rám,
mert ember voltam, ki hajóra
szállt, hogy egyszer kikössön végül,
valahol az igazság táján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
|
