|
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.
Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.
Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Még csak akkor tanulgatja.
Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnekem
Lélekzetem, szivverésem.
De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
|
