|
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.
Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.
Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Még csak akkor tanulgatja.
Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnekem
Lélekzetem, szivverésem.
De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
|
