|
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.
Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.
Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Még csak akkor tanulgatja.
Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnekem
Lélekzetem, szivverésem.
De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
|
