|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|
