|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
|
