|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
|
