|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
|
