|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Feleség
Egyenes úton gördül életem ...
Hogy innom...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
|
