|
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni, kedvesem, ezentúl,
Ott fogsz élni boldog férjed mellett,
Kit boldoggá egyedűl szived tett;
Napkeletről messzebb napkeletre
Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,
Odaviszlek szép Erdélyországba,
Láposvölgyi regényes magányba.
Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,
Mert ott csak a természet lesz vélünk,
A dicső, az örökszép természet,
Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,
Mert tudod, hogy leghivebb barátom,
Kit sohasem kaptam hazugságon,
Ki elűzi a lélek kigyóit,
Ki sohasem sebesít, de gyógyit.
Ottan élünk a világtól távol,
Semmi sem jut el hozzánk zajábol,
Csak az a halk, tengerféle morgás,
Mely a zajnak csak viszhangja, nem más,
S mely meg nem zavarja álmainkat,
Sőt még költőibb álmakba ringat.
Odaviszlek, egyetlen virágom
A nagy földön, e nagy pusztaságon,
Ott gyakorlom én be ezt a régen
Óhajtott szót: kedves feleségem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
|
