|
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni, kedvesem, ezentúl,
Ott fogsz élni boldog férjed mellett,
Kit boldoggá egyedűl szived tett;
Napkeletről messzebb napkeletre
Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,
Odaviszlek szép Erdélyországba,
Láposvölgyi regényes magányba.
Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,
Mert ott csak a természet lesz vélünk,
A dicső, az örökszép természet,
Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,
Mert tudod, hogy leghivebb barátom,
Kit sohasem kaptam hazugságon,
Ki elűzi a lélek kigyóit,
Ki sohasem sebesít, de gyógyit.
Ottan élünk a világtól távol,
Semmi sem jut el hozzánk zajábol,
Csak az a halk, tengerféle morgás,
Mely a zajnak csak viszhangja, nem más,
S mely meg nem zavarja álmainkat,
Sőt még költőibb álmakba ringat.
Odaviszlek, egyetlen virágom
A nagy földön, e nagy pusztaságon,
Ott gyakorlom én be ezt a régen
Óhajtott szót: kedves feleségem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
