|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
|
