|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
|
