|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
|
