|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
|
