|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
|
