|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
|
