|
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint buborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékül:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkül!
Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel úgy kibékül,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkül!
Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbül,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkül, - nálad nélkül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
