A kis kadét

Szerelmes volt a kis kadét
Szerelmes volt szegény, - nagyon.
Gyakran felejté ott szemét
Az átellenes ablakon.

És egyszer éjjeli zenét
Ablak alatt amint adott,
Elmulasztá a kis kadét
Az éjjeli gyakorlatot.

Rögtön raportra rendelék
S kiált az ezredes nagyot:
»Miért mulasztá el kadét
Az éjjeli gyakorlatot?«

Felelt a kedves kis kadét
S a hangja meg-megremegett:
»Ezredes úr, már rég, de rég
Egy szőke kis lányt szeretek.

Az irodával vis-a-vis
Egy virágos kis ablakon,
Ottan szokott kihajolni
Az én szép, szőke angyalom.

Ha ezredes úr elmegyen,
Már én azonnal ott vagyok
S nézem hosszan, szerelmesen
Az átellenes ablakot.

Húzattam tegnap éjjelen
S könnyeztem hozzá, oh nagyon...
Ezért nem voltam én jelen
Az éjjeli gyakorlaton.«

És meglepé az ezredest
Egy édes emlék, régi dal,
Eszébe jut sok kedves est...
Ő is volt egyszer fiatal.

Hány éve már... tudj' azt az ég,
- Tünődik édes álmokon -
Igen, volt ő is kis kadét,
Szerelmes volt ő is nagyon.

Hogy megfutták a trombitát
S a svadron büszkén elhaladt,
Meg-megtáncoltatá lovát
Egy zöldzsalus ablak alatt.

S egy zöldzsalus ablak alatt
Szerenádot ő is adott...
Ő is mulasztott e miatt
Sok éjjeli gyakorlatot.

S büntetni kell ilyesmiért,
A regula kivánja ezt.
Remegve áll a kis kadét,
Szólni hallja az ezredest.

Az őrnek szól, rosszkedvüen:
»A kadét büntetést kapott,
Elmulasztá könnyelmüen
Az éjjeli gyakorlatot.

S lecsukhatjátok már ma őt,
Kap három éjet és napot!
... Csukják az irodába őt
S hagyják nyitva az ablakot!«