|
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz; félve félek,
Hogy lángja a szivedbe kap.
Az Istenért, vigyázz magadra
És arcomat ne simogasd!
A tüzet, mely égig ragadna,
A senyvedőt ne szítogasd!
Ne nézz szemembe! Látva poklát,
Gyülölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.
Prédája lennél szellemeknek,
Repülni nem tudnál velem,
Idegeid' próbára tenned
Veszélyes volna szertelen.
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szivedbe csap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
|
