|
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz; félve félek,
Hogy lángja a szivedbe kap.
Az Istenért, vigyázz magadra
És arcomat ne simogasd!
A tüzet, mely égig ragadna,
A senyvedőt ne szítogasd!
Ne nézz szemembe! Látva poklát,
Gyülölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.
Prédája lennél szellemeknek,
Repülni nem tudnál velem,
Idegeid' próbára tenned
Veszélyes volna szertelen.
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szivedbe csap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
|
