|
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz; félve félek,
Hogy lángja a szivedbe kap.
Az Istenért, vigyázz magadra
És arcomat ne simogasd!
A tüzet, mely égig ragadna,
A senyvedőt ne szítogasd!
Ne nézz szemembe! Látva poklát,
Gyülölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.
Prédája lennél szellemeknek,
Repülni nem tudnál velem,
Idegeid' próbára tenned
Veszélyes volna szertelen.
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne csókold ajkamat!
Lángajkat csókolsz: félve félek,
Hogy lángja a szivedbe csap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
|
