|
Tegnap még sínek mellett álltam
a páristjárt fiatal magyarokkal,
de most már egyedül élek egy lengő
pipaccsal a lábam előtt és a lányok
messzi dalával az alkonyodó
faluvégen, ahol még néznek csak
egymás szemébe hosszan, néha tudós
szeretők, akik ölelni bújnak éjre
a bokrok alá, hol csóktól fullad a lány
és teli csókkal szökik haza reggel!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Egy két évben...
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még...
|
