Felgyógyulásomkor

Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől édes
Üzenetet hozván:

"Szenvedsz szegény gyermek.
Fáj neked az élet,
Az emberek itt lenn
Nem értenek téged!

Nem értik meg szived
Meleg dobogását,
Nem hallgatják ajkad
Édes dalolását!

Óh, jőj fel mi hozzánk,
Hol a csillag ragyog,
A holdsugár rezeg,
És a nap mosolyog.

Óh, jőj fel, légy angyal
A szép meny országban,
Hol örök üdvösség,
Örök boldogság van."

Édes volt a szózat,
De én rád gondoltam,
S az égi követnek
Ekkép válaszoltam:

"Meghiszem jó angyal,
Hogy szép a menyország;
Meghiszem, hogy ott van
Az örökboldogság;

Meghiszem, de még se
Mehetek én veled,
Mennyedért nem hagyom
El a kedvesemet!

Óh, csak nézz szemébe,
S akkor mondd meg nékem
Van-e olyan csillag
Oda fenn az égen?

És nem szelidebb-e
Szerelmes nézése,
Mint ott nálatok a
Holdsugár rezgése?

És nem édesebb-e
Az ő mosolygása,
Mint a napvilágnak
Legszebb ragyogása?

És mondd meg, jó angyal,
Ad-e menyországod,
Mint az ő szerelme,
Olyan boldogságot?"