Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könyim árját issza kebelem.
Merre, merre tüntök hű szerelmek,
Melyek láncolátok szívemet?
Ha fogjátok forró szenvedelmek
Elborítni lángként éltemet?
Most is karján fényes Ideálnak
Még magasan rengnek álmaim,
Ah, de tündérvárán nem találnak
Méltó tárgyat többé lángjaim.
Fanni, Fanni, mint zefír utánad
Sóhajtásim szállnak úntalan,
Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat!
Szív, mért ingerlődöl hasztalan?
Zengtem égi dalt: mint alkonyában
Philoméla kertem bokrain,
S mind hiában folytak, mind hiában
Bájos hangok lantom húrjain.
Csillagokra fel remegve sírtam,
S fényektől nem jött vígasztalás;
Berkén Echót fájdalomra bírtam,
S jajgatásnak szólt csak jajgatás.
Isten hozzád eltűnt rózsapálya,
Isten hozzád elsírt nyúgalom!
Képed lelkem többé nem találja,
Dúló vészként zúg a fájdalom.
S bár a kor, borítva fátyolával,
Tőle messzebb messzebb elvezet,
Rám világít lobbanó fáklyával,
S visszavonz a bús Emlékezet.
S ah reményem mindegyik virága
Újra fonnyad szellemkebelén,
Újra sűlyed a szív boldogsága,
S régi sebben újra vérzem én!
S míg a gyötrelemnek visszérzése
Százszorozva tépi lelkemet:
Képzetemnek vészhozó lengése
Gyújt és kínos álmokkal temet.
Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak
Éjjelében bús Emlékezet!
Álmaid ha lassan alkonyodnak,
Nyúgalom tán nyújt még hű kezet.
Nyájas arcod visszasúgárzása
Enyhe fény a boldog napjain;
Nékem, ah, csak Léthe áradása
Hoz segédet kínom lángjain!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókod A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből...
» Nem vagy elhagyott Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy...
» A magányosság lobogója alatt Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Álmodom egy nőről Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és...
» Képzelt képzeleteddel Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Egyedül maradtam Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az...
» Könnye csillog... Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Epilóg Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Leányhoz Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» A csermelyhez Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Addio! Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul...
» Miért? Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Búcsú-strófák Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Lány-szerelem Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Ah már egyszer engeszteld meg... Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Csak az Isten Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
» E holdas szépnek... E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
|