Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magányosság lobogója alatt Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Egyedül maradtam Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az...
|