|
Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az alkonyat.
Távol mozdony füttye sír,
sír egy távoli vonat.
Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
Tárul, esd és visszahull:
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl
s itt maradtam rémesen,
árva-búsan, egyedül.
Mind sűrűbb az alkonyat,
rám a bánat csendje űl.
S búg egy távoli vonat...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem vagy elhagyott
Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» Álmodom egy nőről
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» A magányosság lobogója alatt
Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből...
» Kagylócskám bizsereg
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
|
