|
Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy csobogással érdeklődik
Reményeid és álmod iránt.
Mind reád vártak, vártak reád,
A part és a sziklák, a fövény, a fák.
Tudták, hogy eljössz egy vak éjszakából.
Odafent pedig ezernyi szem,
Megértik ők két társukat lenn
Kik könnyeket lopnak a tenger árjából.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Egyedül maradtam
Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» A magányosság lobogója alatt
Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
|
