|
Hiába oltottam beléd magam,
nem vagy enyém, csak voltál. S lehetsz még,
akkor sem maradsz. Lázadó szavam
nem téged vádol, de minduntalan
belőled ront rám a reménytelenség.
Közösségünk: káprázat, észrevétlen.
A megtért tudatnak már bonthatatlan
közeg vagy: köd, víz, mely amint kiléptem
köréből, összezárul, s nem maradtam
nyomnak se benne, kivetett egészen.
Így nézlek. Szinte elképzelhetetlen,
hogy testem veled elvegyült anyag.
Nem lelem magam szádban, se szemedben.
Ki vagy? Azt hinném, sosem láttalak.
Így nézlek én társtalan rettenetben.
Mert társat lel a lélek és a lét,-
s örök legyen a pőre test magánya?
Tízmillió év konok szégyenét
hát soha senki sem törli le, két
testet végleg egy áramkörbe zárva?
Ezért alélás minden ölelés?-
Akard: s a szégyent én veled letörlöm.
A száj, az öl, a perc, a perc kevés,
a folytonosság kell már, az EGÉSZ,
józanul is, és izzón és örökkön.
És enélkül már el nem nyughatom.
S ha sosem sikerült, s ha lehetetlen,
én megteszem! Akard: s minden ízemben
te lüktetsz, én meg benned folytatom
harcom a halál pártütése ellen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Keserű szerelem
Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az...
» Asszonysziv
Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Nincs békém
Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Mert irgalomból adtad
Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél,
a...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen...
|
