|
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmártottam benned arcomat
kínomra és kínodra
mint ahogy tűzben mártózik a nap.
Sikoltoztál, mert égetett az arcom.
Kiáltottam, mert bőröd égetett.
Most hát hordjuk magunkon mindhalálig
titkon vagy nyíltan a múlatlan jelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
» Hűség aranyos kora
Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek...
» Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár...
» A mi éjszakáink
Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
|
