Itt lakik ő

Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott és odalesz sokáig.
Mint a betörő , úgy járom be titkon,
bejárom és kifosztom a szobáit.


A szőnyegről is kincseket szedek fel:
a lépteit. És mindenütt elejtett
valamit és én reszkető kezekkel
gyüjtöm zsákomba, amit ittfelejtett.


A szeme zöldes fényét, meg a kedves
mosolyát (ezt a nagytükörből csentem!)
az édes illatát, az is itt repdes,
ezüst hangját, az is itt cseng a csendben.


És minden apró tárgyon ott találom
más, más mozdulatát. Akad itt bőven
lopnivaló! A rózsás tortatálon,
a csengőgombon és a levegőben!


A macskafejes párna, ő himezte,
megsimogatom, most is mennyit loptam!
Ott a karosszék, ott volt édes teste,
csak én tudom, mi mindent látok ottan!


Üveg mögött poharak széle rezdül,
minden pohárban az ő édessége.
Felszürcsöltem az üvegen keresztül,
becsipek édes bortól, az a vége.


Részeg betörő, boldogan dúskálok
és összeszedek mindent, ami drága.
És egy ajtón benyitok és megállok,
lélekzetem is eláll. Ott az ágya.