Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek voltál,
Én mondtam: hogy minő szép vagy!
Mire aztán elpirultál.
Én tettelek figyelmessé
Az ábrándos éjjelekre,
Nézted... nézted... és azt mondtad:
Mintha szived jobban verne.
És mondtam, hogy hozzám forrtál,
Mint a nap az ég boltjához -
Hogy meghalok, ha nem szeretsz...
S megvallád, hogy te is lángolsz.
És most ez a láng szivedben,
Hervaszt, fáj, és dúl és éget;
Én tettelek, oh én magam
Oly boldogtalanná téged!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor az orgonafák... Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked...
» Itt lakik ő Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott...
» Aranyos ajkaid Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
» Én fekszem itt Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse...
» Öt percre Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Ima Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a...
» Magdolna Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Az erdőben Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a...
» Szerelem és játék Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
|