|
Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a fákat.
Örömmel fogadják, suttogva altatják,
Aki bús, ki fáradt.
Ez itt, csendesíti lázadó lelkemet,
Az ott, dalra biztat.
Ez meg, elfödöz, ha csókkal csillapitjuk
Szomjas ajkainkat.
Keresek valakit. Lába nyomát nézem.
És meg is találom.
Ugy suhant az erdőn, a virágos uton
Mint tavaszi álom.
Egyedül járt erre? Szóljatok ti tölgyek!
Vagy valaki mással?
Kinek vére forróbb, ki erősebb nálam,
Ki győz uj varázzsal...
Miért titkolództok! Nem egyedül járt itt?
De a fák nem szólnak.
Rám hajolnak búsan, s lábai nyomára
Virágokat szórnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amikor az orgonafák...
Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked...
» Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Én mondtam
Én mondtam azt első néked,
Mikoron még gyermek...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Ne féltselek
Ne féltselek?
Hát parancsold meg,
Hogy ne...
» Itt lakik ő
Itt lakik ő. De mostan nincsen itthon.
Elutazott...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
|
