|
Összecsókolgatom, meg-meg ölelgetem,
Szeretem a fákat.
Örömmel fogadják, suttogva altatják,
Aki bús, ki fáradt.
Ez itt, csendesíti lázadó lelkemet,
Az ott, dalra biztat.
Ez meg, elfödöz, ha csókkal csillapitjuk
Szomjas ajkainkat.
Keresek valakit. Lába nyomát nézem.
És meg is találom.
Ugy suhant az erdőn, a virágos uton
Mint tavaszi álom.
Egyedül járt erre? Szóljatok ti tölgyek!
Vagy valaki mással?
Kinek vére forróbb, ki erősebb nálam,
Ki győz uj varázzsal...
Miért titkolództok! Nem egyedül járt itt?
De a fák nem szólnak.
Rám hajolnak búsan, s lábai nyomára
Virágokat szórnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Ó, meddig
Ó, meddig kell nekem némán vergődni érted,
idézn...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Ne féltselek
Ne féltselek?
Hát parancsold meg,
Hogy ne...
» Ima
Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a...
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
» Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse...
» Amikor az orgonafák...
Amikor az orgonafák
Szerelemről csak neked...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
|
