Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Csal Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Álmok Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Szememet lehúnyom Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Vágyak (a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Vallomás Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére...
» Kedves Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» A te tisztitó csókod Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme... Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Egymásra lelt Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Azt mondják.. Azt mondják, nincs szívem,
- Igazuk van...
|