|
Ki nőért sokat könnyezett,
annak az útja fölvezet
a hegytetőre magasan,
hol szikla csillog, havasan.
A havas sziklára leül
s hallgatja: a szél hogy fütyül
a forró világok felett.
S az ajkán nincs már felelet.
S a nagy magasban nem hiszi,
hogy sorsa égbe felviszi.
Megszűnt a magas, meg a mély;
álommá lett a szenvedély.
Ott nincs a rossz már s nincs a jó;
a szív se mélyen sóhajtó.
Csak nap van, amely leszalad
néha a legszebb perc alatt.
És perc és óra, hó és év;
és mind egy név! Egy drága név...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szökőkút
Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva...
» Az esti felhők...
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
» Mindig velem
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon...
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
|
