|
Ki nőért sokat könnyezett,
annak az útja fölvezet
a hegytetőre magasan,
hol szikla csillog, havasan.
A havas sziklára leül
s hallgatja: a szél hogy fütyül
a forró világok felett.
S az ajkán nincs már felelet.
S a nagy magasban nem hiszi,
hogy sorsa égbe felviszi.
Megszűnt a magas, meg a mély;
álommá lett a szenvedély.
Ott nincs a rossz már s nincs a jó;
a szív se mélyen sóhajtó.
Csak nap van, amely leszalad
néha a legszebb perc alatt.
És perc és óra, hó és év;
és mind egy név! Egy drága név...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szökőkút
Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva...
» Az esti felhők...
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Bocsánatkérés
Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» "Nézd meg az anyját..."
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
|
