|
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté zsúfolódva áll,
Meghalt a nap...
Elmúlt. S csodálkozol: a szíved él.
A sóhaj megfeszíti bús kabátod,
Mint agg vitorlát édes, ifju szél.
És messzi partok enyhe rajzát látod.
Ajkad egy új, csodás igét keres,
Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet,
Az esti felhő... hűvösebbet,
Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki nőért...
Ki nőért sokat könnyezett,
annak az útja...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
» A szökőkút
Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva...
» Menekültem előled:
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
|
