|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» (ismeretlen)
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok....
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» A sárban
Az első dal egy lányról szólott.
Fehér lány...
|
