|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Szeretni akarok
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
|
