|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Szerelem játéka
Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és...
» Búcsú B...től
Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te,...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
|
