|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám...
» Szép a' leány
Szép a' leány, midőn szemén
Szerelmi tűz...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
|
