Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb szomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy simogató szót.
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..."
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem.
Úgy esedezem szívtelenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát.
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engem körül,
És a bajoknak szeri-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok.
Gyilkos órák, rabló pillanatok.
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet.-
Szeretni akarok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Ne emlegesd a multat! Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» A te szemed... A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Tavasz, korodnak... Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» A csermelyhez Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Emlékezés Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Reszket a szivemnek... Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Nem gondolok... Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Titkos bú Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Esős nap A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Csillagos az ég... Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Szeretnélek megvédeni tőlem Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s...
» Vers És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!... Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Népdalok a kornak I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Tavaszi emlék Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Öklöd drága ütése Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Amióta Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
|