|
Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert, ha rózsát nem terem?
Ha szerelemmel nem diszeskedik,
Mit ér az élet, ifjuság nekem?
Szerettem én, s csak búját érezém
A szerelemnek mind ez ideig,
S e bú mindennél édesebb vala,
Mire szivem csak emlékezhetik.
Oh istenem, ha gyötrelmében is
Ily boldogító már a szerelem:
Hát akkor még minő lehet, ha a
Szívben szelíd moslygással pihen!
Lelkem bolyongó, hontalan madár,
Keresve száll: fészkét hol rakja meg?
Hol a leányszív, amely megnyilik
Tanyát ohajtó érzeményinek?
De bár szeretni vágyok újolag,
A holt leánykát nem feledtem el...
A hegytetőn még űl a téli hó,
Midőn tövében már virág fesel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
|
