|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Othello
Oh őrizd a féltéstől szívedet.
Zöld szemű...
» Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Chanson a párizsi szépasszonyokról
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját,...
|
