|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» A kis kadét
Szerelmes volt a kis kadét
Szerelmes volt...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
|
