|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» A férjről és asszonyról
Példa beszéd, hogy férjének koronája az...
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Emmihez
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szer...
|
