|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Megnyugvás
Hogy síri álma közeleg
A természetnek, gyász...
» Tavasz vidulása..
Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én...
» Kora-tavaszi éjszaka
Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
|
