|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» (ismeretlen)
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
|
