Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva madár... Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Szanatóriumi elégia Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Árva madár Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» A magány Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Elhagyatottság Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Életút Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szerelmes fogadás Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Az én hajóm... A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Csak szó vagyok Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem...
» Esti szonett Mint nyugvó úrnőt piperéz remegve
A néger rabnő...
» Várj reám Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Kis jámbor Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Válás És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
|