Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva madár... Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Életút Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» A magány Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Szanatóriumi elégia Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Elhagyatottság Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Árva madár Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Hang a lenmezen Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Vendég a szobámban Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Jelentés összefutásról telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Szerelem ez? Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Levél Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Hogy hogyan szeretlek? Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Vágyódás Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te...
|