|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Szerelem, nyomorúság
Keress valamit.
Én is keresek
egy nekem...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Étellel, csenddel...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
|
