Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem, beh magamra maradtam!
Sivatag lett nekem ez a szép világ,
Beborulva látom minden csillagát.
Hol vagytok ti boldog álmok, víg napok?
Csüggedt lelkem romok között andalog,
Magam is rom! - Kiket egykor szerettem:
Bús árnyakként suhannak el felettem.
Vészes éjjel villám csapkod a romra -
Mintha néha még lelkem is ragyogna:
Lángba borul egy-egy emlék tüzétül,
De azután még jobban elsötétül.
Minden álom, minden emlék fáj neki
S gyászénekét összhang nélkül tördeli:
A távolból úgy hangzanak dalai,
Mintha sírna, sikoltozna valaki.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Életút Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Árva madár Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Szanatóriumi elégia Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Álmodni jövök Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl...
» A magány Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Elhagyatottság Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Be szépre-nőttél bennem Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Tűz és viz Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» A szerelmes lány Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem...
|