Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.
Betyár lettem, senki fia nem vagyok,
Éjjel-nappal a pusztán barangolok;
Nem vár reám örvendező szív, lélek,
De átkoznak, ahová csak betérek.
Nincs én nékem édes apám, se anyám,
Se szeretőm, pedig az is volt talán;
Hej de mért is gondolok rá, de mért is,
Felejtsem el azt a hűtlen nevét is.
Ritka idő, hogy valamit aludnám,
De ha alszom, királyi a nyoszolyám,
Derekaljam puha pázsit, zöld halom,
S csillagos ég, mennyország a takaróm.
Tudom én, hogy nem lesz ennek jó vége,
Tudom én, hogy jutok hóhér kezére,
De ha még ma akasztanak se bánom,
Úgy sincs semmi örömem e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magány Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Életút Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szanatóriumi elégia Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Elhagyatottság Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Az is álom volt talán? Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Vársz-e? Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
» Ölelés Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Marasztalás Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne...
» Keverd a szíved Keverd a szíved
napsugár közé
készíts belőle...
» Ajkak és ölelés Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
» Mert nagyon szeretlek Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
|