|
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem vonzott-űzött jobban soha más:
a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva
keskeny redőt rajzolt a rohadás.
Te ültettél az omló földű fokra,
amerre nem tért vissza vízfolyás;
csupán az illó szót kaptam marokra
bolond bálodon, örök változás.
Mezítlen táncos érted lettem sértett
gőgömben. Jöjj hát, ihletett kísértet,
zuhanjon rám öklöd, ha megtalál,
mard, verd e testet és gyötörd e szívet,
hadd kössünk százszor, újra s újra frígyet:
uram, vezérem, mesterem: Halál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Álmodni jövök
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
|
