|
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs, rajta ködátok.
A két partján emberi árnyak,
Egymásra soha nem találnak.
Csupa férfi az egyik parton,
A másikon meg csupa asszony.
Mi néha megtöri a csendet,
Egymás hangjára felfigyelnek,
Mennek, sietnek, hídra várnak!
De hídja nincsen a magánynak...
Egy ritmusra léphet a lábuk,
Egy az örömük, álmuk, vágyuk,
Dobhatnak egymásnak virágot,
Szőhetnek együtt színes álmot,
Szerethetnék és gyűlölhetnek,
Tövist szórhatnak, magot vetnek,
Csak híd az, mit hasztalan vágynak,
Mert hídja nincsen a magánynak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
|
