Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
nehéz brokáttal átszövött
lehulló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,
hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház
veszélyes tikkadásba zár,
s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,
egy fejetlen tetem önti vére folyóját,
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson, s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.
S mint sápadt vizió, amilyet költ az éjjel,
s mely szemeink bilincse lesz,
a fej, sötét haja sörényes nehezével
s arany kövekkel ékszeres,
némán, mint egy virág, a kis szekrényre vetve
nyugszik; és gondolattalan,
kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve,
az alkony fakósága van.
Az ágyon a csupasz törzs kábán, önfeledten,
szemérem nélkül tárja ki
a titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben
adott a természet neki;
egy rózsaszínű és aranycsikos harisnya
emlékül még lábán lebeg,
s a harisnyakötő villogó csatja pisla
gyémántja szemével rebeg.
E különös magány, e langyos, buja fészek,
és egy nagy arckép lankatag,
de szinte kihivó szeme valami részeg,
vad szerelemre vallanak,
rossz gyönyörökre és különös ünnepekre,
pokoli csókokkal teli,
hol a gonosz sereg a függöny közt lebegve
a bűnt kedvtellten nézdeli.
Pedig ha elegáns soványságát e hullán
nézed a vállnak, és futó
vonalban a csipőn hogy száll tört rajzu hullám,
akár egy izgatott kigyó,
láthatod, hogy milyen ifju még! - Béna lelkét
s unalma-nyűtt érzékeit
a bolygó és veszett vágycsordák lelegelték,
alig nyitotta meg nekik?
A vad hímnek, akit nyugtatni eleven még
Legforróbb csókod sem tudott,
így koronázta meg vágyai végtelenjét
engedelmes, halott husod?
Felelj, bűnös tetem! s lázban emelve karja
merev hajaddal, szörnyü fej,
ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja
utolsó csókjait? Felelj!
- Távol a gúnyoló világtól és a piszkos
tömeg és kandi hivatal
szemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos
sirodban, mely semmitse vall;
szeretőd bolygja a világot, s halhatatlan
formád kisérti álmait;
s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban
hű lesz tehozzád a sirig!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Emmihez Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szer...
» (ismeretlen) Elfeküdtem szemedben.
Bocsáss meg.
Elaludtam...
» Azt hittem: virág vagy... Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Hegedű Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint...
» Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Biztató a szerelemhez Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Vaskohó Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
» Szép a' leány Szép a' leány, midőn szemén
Szerelmi tűz...
» Egy szót se szól ő Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» A keserédes A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Hogy lehet az!? Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» (ismeretlen) Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok....
» Ma Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Vádlón ne kutass a szivemben Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre,...
» A bátortalan szerelmes Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Külön világban Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
|