|
Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös,
nehéz brokáttal átszövött
lehulló dús szövet, mely nagy redőket öntöz,
és kéjes bútorok között,
hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház
veszélyes tikkadásba zár,
s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz,
a végső sóhajpára száll,
egy fejetlen tetem önti vére folyóját,
élénk piros, csörgedező
vérét a vánkoson, s a szomjas takarón át,
mely issza, mint aszú mező.
S mint sápadt vizió, amilyet költ az éjjel,
s mely szemeink bilincse lesz,
a fej, sötét haja sörényes nehezével
s arany kövekkel ékszeres,
némán, mint egy virág, a kis szekrényre vetve
nyugszik; és gondolattalan,
kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve,
az alkony fakósága van.
Az ágyon a csupasz törzs kábán, önfeledten,
szemérem nélkül tárja ki
a titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben
adott a természet neki;
egy rózsaszínű és aranycsikos harisnya
emlékül még lábán lebeg,
s a harisnyakötő villogó csatja pisla
gyémántja szemével rebeg.
E különös magány, e langyos, buja fészek,
és egy nagy arckép lankatag,
de szinte kihivó szeme valami részeg,
vad szerelemre vallanak,
rossz gyönyörökre és különös ünnepekre,
pokoli csókokkal teli,
hol a gonosz sereg a függöny közt lebegve
a bűnt kedvtellten nézdeli.
Pedig ha elegáns soványságát e hullán
nézed a vállnak, és futó
vonalban a csipőn hogy száll tört rajzu hullám,
akár egy izgatott kigyó,
láthatod, hogy milyen ifju még! - Béna lelkét
s unalma-nyűtt érzékeit
a bolygó és veszett vágycsordák lelegelték,
alig nyitotta meg nekik?
A vad hímnek, akit nyugtatni eleven még
Legforróbb csókod sem tudott,
így koronázta meg vágyai végtelenjét
engedelmes, halott husod?
Felelj, bűnös tetem! s lázban emelve karja
merev hajaddal, szörnyü fej,
ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja
utolsó csókjait? Felelj!
- Távol a gúnyoló világtól és a piszkos
tömeg és kandi hivatal
szemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos
sirodban, mely semmitse vall;
szeretőd bolygja a világot, s halhatatlan
formád kisérti álmait;
s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban
hű lesz tehozzád a sirig!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aztán Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni...
» Ad notam W.S. Álmod ajtajában álldogálsz,
álmod ablakában...
» Leányélet Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» A Csók-csatatér lovagjai Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Szerelmesek FIÚ
O megint
Látom őt!
Rózsikám megy...
» Búcsú-strófák Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Egy napig éltek... Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Virágos ág ... Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
» A várakozó Várakozás, te csalárd érzet szerzője, keserv...
» Megcsaltalak... Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Imádság a csalásért Valamit még szivemben tartok,
Forró, nagy...
» Ősi nászdal Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Tavaszi szeretők verse Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» A lelkem fáj... A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Nagyon szerelmes voltam beléd Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Utóhang 1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Féltés A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Szeretlek Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
|