|
Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
|
