|
Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» A kertész
Ha jössz, válassz ilyen napot,
sárga, piros...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Szerettem Önt…
Szerettem Önt, és szerelmem lehet még több...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
|
