|
Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
|
