|
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.
Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.
Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.
Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fényévek káprázata
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Érezni a szád
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
|
