|
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.
Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.
Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.
Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fényévek káprázata
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
» Chanson
Egyszer rám szólt, mintha akarna,
Pierre volt...
» Madonna mia
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj...
|
