|
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.
Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.
Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.
Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fényévek káprázata
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Nem történik semmi kétszer
Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Hasonlatok
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye...
|
