|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» (ismeretlen)
Egyszer majd elmegyek hozzád,
megmelegítem...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
|
