|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma még
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» A fekete asszonyhoz
1
Virágos arcú lányseregbe
búsan,...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
|
