|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Valódi élvezet
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk...
» Szeretőm alszik
Szeretőm alszik. Haja vörös. Bőre
fehér....
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
|
