|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Keserű szerelem
Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.
Kinéz az...
» Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útrakél,
hull a sápadt...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
|
