|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Tizennégy sor
Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
|
