|
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már fél-halál! Hol vagy? Szavaid
kisérnek, ringatnak: „Egy ideig…”
Vonatom zug. „…nem találkozhatunk.”
Hajó visz. Itt? Ott? A nap rég kihunyt.
„Mihelyt lehet…” Hab suhog. Ott meg Itt
szétleng; de az álomhang átsegit:
„… azonnal értesitlek.” Óh, megunt
kikötő, tulpart! Zörgő kerekekre
emel a célom. „Vigyázz a szivedre!”,
szólsz még utánam; s végül, csókpuhán:
„Nagyon hiányzol!” Éjsötét a távol
s a csönd csupa seb. Ma még igy hiányzol.
Csak igy. De mi lesz a halál után?!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» Emmához
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
|
