|
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.
Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább -
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.
Édest éhező szerelmünk
Emma, végetérhetett?
S ami így, örökre eltűnt:
szerelem volt, azt hiszed?
Égi láng-e, mondd, amely
földi módon hamvad el?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Ma még
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
|
