|
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.
Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább -
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.
Édest éhező szerelmünk
Emma, végetérhetett?
S ami így, örökre eltűnt:
szerelem volt, azt hiszed?
Égi láng-e, mondd, amely
földi módon hamvad el?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Ma még
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
|
