|
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.
Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább -
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.
Édest éhező szerelmünk
Emma, végetérhetett?
S ami így, örökre eltűnt:
szerelem volt, azt hiszed?
Égi láng-e, mondd, amely
földi módon hamvad el?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma még
Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Átkom volt az
Átkom volt az énnekem már,
Hogy a kiket...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Chanson
Egyszer rám szólt, mintha akarna,
Pierre volt...
|
