|
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém perdül a Jupiter.
Csak leveleid hoznak hozzám – hol vagy?
Az idő olyan furcsán csuszik el.
Amit írsz, úgy jön fényévekkel később:
már minden más, mint ahogy olvasom,
mégis mint csillagba a csillagnézők
leveledbe kapaszkodom vakon.
S reszketek, égek mint a nyomorult, ha
italt venne, kiforgatja zsebét
a filléreit számolja újra s újra,
mert nem elég, egy kortyra sem elég.
Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak,
felejtve fényévek káprázatát?
Addig csak írj. A partok már inognak
s minden tengernél keserűbb a vágy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valaki hí
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban,...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Egyszerre lélegzetet vettem
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Egykor szerelmet
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
|
