|
A férfi: Rád gondolok, míg ablakomra koccan
a gyémánt csőrű kismadár,
míg zörgőcsontú villamosban
együtt utaznak nagyszülőink,
kezükben apró főkötő, ing,
melyet újságpapírba csomagoltak
és feledik hogy régen holtak
s néznek felénk;
„Bár értenénk
hogy mért ragyog homályos ókulánk
üvegén át ily óriási láng!”
Ó te mindennap felgyújtod s kioltod
a szívemet, e súlyos kriptaboltot!
A nő: Vágyad nehéz. De súlytalan-szelíden
a sötétfelhőzve is sajog
kettőnkben a kis harmadik, ki nincsen.
Kérlelve átfonsz, hogy csontom ropog,
követelőző véredben lobog
a tejszagú és gyérhajú fejecske,
az irány nélkül nyúlkáló kezecske,
kit lakás nélkül nem fogadhatok.
Fölénk tengernyomású éj terül,
és ő, ki lágyabb mint a szilva hamva,
forrón, keményen testemnek feszül:
az orvos-pengét, a halált akarja?
Nyögdelsz. Kezem kúszik csapzott hajadba.
Ne nézz rám, oly szerencsétlen vagyok
kívánságod sivatagára hagyva.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» A fantázia
Boríts el édes álmaiddal,
Szép hölgy, arany...
» A tavaszi sziv
Kalimpál és kalimpál és
Kalimpál kicsit...
» Azóta
Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Boszú
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek...
» Ima az egyszeri asszonyért
Uram add, hogy aki valaha a hitvesem lesz
Szelíd...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Én bús ibolya-vetésem
Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen -...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
|
