|
Feldúltuk egymás életét:
a zárt-ablakú nyugalomba
belerobbant, akár a bomba
és cafatokra tépte szét
az ál-boldogság függönyét
az az éjszaka, mely karomba
sodort, mígcsak a hajnal lomha
fényén nem foszlott a sötét.
Azóta minden más lett: a tervek,
álmok, országok, városok,
barátok, arcok és szemek,
s akik mellettünk fekszenek:
mert legjobban az változott meg,
ami semmit se változott. . .
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta...
» A fantázia
Boríts el édes álmaiddal,
Szép hölgy, arany...
» Szeretők a nagyvárosban
A férfi: Rád gondolok, míg ablakomra koccan
a...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» A tavaszi sziv
Kalimpál és kalimpál és
Kalimpál kicsit...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
|
