|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Üzenet
Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Egy festett nefelejts alá
Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Mert nem ösmerlek
Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Az elválás reménye
Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem...
|
