|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Egy ágyon, egy kenyéren
Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló...
» Vallomás
Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Nem is lenne...
Nem is lenne azután szó
Galamb búgásáról,
Rózsa...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Nelli
Hát a szerelem szent lángja
Csak ily...
|
