|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Amíg hajad aranyával hiába
Amíg hajad aranyával hiába
próbál versenyt...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Aranykorsó...
Aranykorsó: teli életitallal,
Örömfészek: tele...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
|
