|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Vad szirttetőn állunk
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván,...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Az emberek csodálják
Az emberek csodálják
A tenger mély vizét:
"Ah!...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» Háromtól hatig
Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés...
» Mint tenyerembe döfött penge
Mint tenyerembe döfött penge,
már úgy fáj a...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp...
|
