1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Búcsú A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Süllyedni kell Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Barna leány Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Léda és a Sors Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Árva madár Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Virágnyelv Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Az arany park A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Pirongatol, édesanyám Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Hervadott virág vagyok Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Lotti Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Reménytelenül Emlékedtől ha szabadulni bírnék,
mily boldog...
» A könnyek asszonya Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
...
|