|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Az én lelkem feketébe öltözik...
Az én lelkem feketébe öltözik,
Cziprusfának...
» Isten hozzád! Szivem
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zo...
|
