|
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet,
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél,
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Finita
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab...
» A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
|
