|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Valakiért
Fáj a szívem: mondjam ki? Jaj,
hogy fáj...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
