|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Kis felhő szürkéllett az ég-magasban
Kis felhő szürkéllett az ég-magasban.
Mint...
» Tánc az éveken
Szemedben fények ha táncra kelsz
szememben...
|
