|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» A döntő pillanat
Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a...
» Kinek lehet hinni...
Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
|
