|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Öt percre
Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt,...
» (ismeretlen)
A jót, mit néha tettem,
Azt régen elfeledtem.
D...
» Csak az Isten
Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
|
