|
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.
Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...
Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:
el kell hagyjalak téged,
s tudom: meghalsz te már!
Te vagy a haló erdő,
én a bucsúzó nyár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Utóhang
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem,...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Csók
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve...
|
